Ja, és még valami

2008-ban Eoin Colfer, Jane Belson (Douglas Adams özvegye) engedélyével megírta a Galaxis útikalauz stopposoknak trilógia hatodik részet, ami már magából az íróból is vegyes érzelmeket váltott ki, ugyanis saját megvallása szerint gyalázatos dolog, hogy más író folytatja a sorozatot. És én ezzel egyet kell értsek. Nagyon nehéz úgy olvasni, hogy ne akarja az ember összehasonlítani az eredeti könyvekkel, de ha engedünk a kísértésnek, akkor nagyon erősen romboljuk az élményt. A könyv nem tökéletes. Nagyon nem, de megvannak a maga értékei.

A történet ott folytatódik, ahol Douglas Adams abbahagyta (és ahonnnan folytatta volna ha úgy alakul), tehát hőseink újra a földön vannak, ami újra a pusztulás szélén áll. Még pont időben megjelent Zaphod és kimenekítette Arthurt, Fordot, Vaktát és Trilliant... a földről. Csak éppen a halálsugarak miatt nem jutottak túl messze. Szerencséjükre megjelent Wowbagger. Ő már az eredeti könyvekben is szerepelt, az ő hobbija, hogy halandókat sérteget. Miután nagyseggűnek nevezi Zaphodot, megígérik, hogy segítenek neki meghalni. Ezért Zaphod Asgardra utazik, hogy Thor segítségét kérje ehhez, miközben a vogonok a Nano bolygó felé tartanak, ahol a Föld-lakók egy kolóniája még életben van. Természetesen Arthurék is oda indulnak Wowbagger hajójával, hogy megállítsák őket. Útközben Trillian és Wowbagger egymásba szeretnek, aminek köszönhetően Wowbagger már nem olyan biztos benne, hogy szeretne meghalni. Vakta és néhány gumipánt segítségével Thor majdnem megöli, de végül csak a halhatatlanságát veri ki belőle és Trilliannel lelépnek a mézeshetekre. 

Thor, akit a Nano leszerződtetett istennek, megállítja a vogonok első támadását, majd eltűnik. Prostatikus Vogon Jeltz fia, Konstans Mown (aki egy kicsit fejlettebb mint fajának többi tagja) meggyőzi apját, hogy a Nano lakói nem földiek, ezért a parancsukkal ellentétes lenne megölni őket. A történet végéhez közeledve Arthur Vaktának keres egy lehetséges világegyetemet (állítja ő), amikor egy hiperűrugrás során alternatív valóságokon ugrik keresztül, közben találkozik Fenchurchcsel és végre oda kerül, ahol lenni szeretne. A vogonok pedig ismét felbukkannak…

Colfer egészen jól leutánozta Adams stílusát, ennek ellenére, nekem mégis hiányérzetem van. A történetet nem éreztem túl érdekesnek, az állandóan felbukkanó útikalaúz jegyzetek már inkább idegesítőek lettek a végére mint érdekesek. Ha nem úgy olvassuk, mint az útikalauz új részét, akkor némileg élvezhetőbb. Szerintem ennél többet is ki tudott volna hozni Colfer a lehetőségből, talán túlságosan is tisztelni próbálta Adams munkásságát. Ami valahol szép persze, tagadhatatlan... csak így nekem nem az igazi... egyébként pedig hol a fészkes fotonban van Marvin? Hiányzik.

 

 

Egy ​angol úriember végeérhetetlen kutatása térben és időben egy csésze tisztességes teáért…

Arthur Dent és az egészen figyelemreméltó könyv, a Galaxis Útikalauz stopposoknak véletlen találkozása nem zajlott teljesen zökkenőmentesen. Arthur bejárta az ismert és ismeretlen tér minden zegét és zugát. Előre és hátra bukdácsolt az időben. Többször felrobbantották, újra összerakták, kegyetlenül bebörtönözték, rémségesen elengedték és sokkal cirkalmasabban sértegették, mint az szigorúan véve szükséges lett volna. És persze mindeközben alapvetően nem sikerült megragadnia az élet, a világmindenség meg minden lényegét.

Végül aztán Arthur csak hazakeveredett a Földre. Ez azonban még nem jelenti, hogy elkerülte a sorsát. Ugyanis Arthur esélye arra, hogy egy rendes csésze teát szerezzen, elpárolog a világ óceánjaival együtt, mivel amint megérkezik, megtudja, hogy a Földet fel fogják robbantani… már megint.

A Ja, és még valami… Eoin Colfer tollából a Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógia igencsak váratlan, ám örömmel fogadott hatodik epizódja. Szerepel benne egy egész panteon munkanélküli isten, mindenki kedvenc renegát galaktikus elnöke, egy szerelmes zöld idegen, egy bosszantó számítógép és minimum egy igen nagy tábla sajt.

Douglas Adams Galaxis Útikalauz stopposoknak sorozata nagy vidámság forrása lett szerte a világon. A Ja, és még valami… szerencsétlen Arthur Dent földlakó galaktikus kóborlásainak újabb, vicces fejezete a Galaxis Útikalauz stopposoknak kiadásának harmincadik évfordulójára jelent meg, hogy a legviccesebb sorozatot olvasók új nemzedékével ismertesse meg.

Douglas Adams tervezte egy hatodik könyv megírását a sorozatba, ám sajnálatos korai halála 2001-ben megfosztotta ettől a lehetőségtől. Most, az elismert humorista és bestsellerszerző Eoin Colfer, a széles körben ismert (és igencsak félreértett) Artemis Fowl antihős megteremtője kapott felkérést, hogy ismét engedje szabadjára Arthur Dentet és Ford Prefectet térben és időben. Az egy nagy világegyetem odakint, aki nem vigyáz, azzal szinte minden megtörténhet, és általában meg is történik. Hát te is csomagold el a törülköződet, és élvezd az utazást!

A teljesen pontatlanul elnevezett trilógia kötetei: 
• Galaxis Útikalauz stopposoknak 
• Vendéglő a világ végén 
• Az élet, a világmindenség meg minden 
• Viszlát, és kösz a halakat! 
• Jobbára ártalmatlan 
• Ja, és még valami…